Román nemzetem dicsõítésére...

Gyászosan sötétlő éjszaka alatt,
dicsőítjük, s hálát adunk urunknak,
keós-i bort iszunk, zúzunk várfalat,
If várát el nem fogadom síromnak...

Én inkább tengerbe hullok dacosan,
fodrozzék a víz hol belepottyanok,
Bendis arcát nézem merengve, hosszan,
Gebeleizis-szel harcba indulok...

Zamolxis nevét ordítva harcolok,
véremmel áldozok drága népemért,
s ha kell nemzetemért ezerszer halok,
ki hazájához hű, az engem megért...

Csak egy sírhely kell népem ősi földjén,
hősi halált halt harcos bölcs jussaként,
ahol alszom fenyőkoporsómban ÉN,
s ha baj van jövök népemhez szellemként...

Talán kínok közt szenved román népem,
sóhajuk halott szívemhez szól éppen,
fogom kardom, pajzsom, sisakom, vértem,
halott hősökkel indulok az élen...
2006.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.