Osztálytalálkozó

Legvégül megmaradtunk ketten
kezdhetjük – súgta – önmagába
görbül a tér hogy elveszíthessék
értelmüket fogalmaink mint
öregedés vagy kizökkent idő.

Kísérlet közben a tanterem
körbefordult („we skipped
the light fandango”)
szűkölt üvöltött
egyszerre pörgött
dőlt forgott minden
irányba ezerkilencszáz-

hetvennégy júniusa és
tintakék köpenyünk
szertárszagán át a hársak
(ne kérdezz semmit csak
lélegezz mélyen mintha úsznál)
fogd a kezem:

Láss színről színre
ne félj amikor magad maradsz
ne félj amikor találkozunk –

Csak ez az átható
égetthús-szagunk ne volna
s múltunk gézkötései
falon padon
padlón mindenfelé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.