dzsinn, tonik

van úgy, hogy megosztasz pár mondatot velem.
élvezem, bevallom. ám, ha csak figyelem
árny-körvonalaid, mögöttük a fénnyel,
az jobb, mert annak, ki szavakat ebédel

fájnak a mondatok. feszítik a testet.
álom-hangod nyomán tüzes szavak esnek,
hullanak az égből: alig győzöm fújni,
hűteni a mannát. persze eltiporni

nem fogom. én a tűz értelmét akarom.
sokszor, ha nem látod, rád emelem karom
két ébrenlét között. aludj! - mondod végül.
némán, csak magamtól: minek, álmok nélkül?

és vigyél minket a kísértésbe!
és szabadíts meg a határainktól!
mert a te neved szent.

már alszom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.