Paszuly és létra

Csak rajzoltam, ami jött
azt mondták, ez a feladat.
A többiről nem szólt senki,
tapintatból nem árulták el;
Innentől más lesz minden,
rámnehezedik, szétnyom,
laposra tancsíroz,
szétszed-összerak,
űz, fojtogat, kerget
apelláta nincs, alku kizárva-
pihenni csak a bambulás marad.
Mi minden lehettem volna!
Ezer éve a törzs megbecsültje-
kicsit később talán misztikus-
a századelőn néprajzi tanulmányarc-
esetleg alulexponált portré
az újrahasznosított papíron.
Most csak gubbasztok
magam elé révedve
nézem a holdat, napot,
csillagot, meg a
többi sallangot a képen.
Az asztal közepén
margarinos dobozban
zsírkréta, kifogyott filctollak;
itt mégsincs tejeskávé-illat
s a jelemet se kell a
sarokba biggyeszteni.

Nádihegedűmet csíkos köntösre cseréltem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.