Kényszerû
...
Elodáznánk a hihetetlent,
a szétfoszló szálakban
vergődő részleges halált,
hogy eztán mi, idegenek,
messziről, a köznapi közöny
semleges mezébe bújva
a semmi-várás küszöbén,
röptében elkapott szavak
kimeredt hangzavarában
ködbe símúló sziluettek
káprázatában idézzük mézízű
ínyeink érintését az áthághatatlan
kísértés mélysége fölött,
hogy testünk bénultságát
imitált ölelésbe takarjuk,
indulat hullámverését
kézfogásba, s a kényszerű
megbocsátást hangtalan
szavak üzenetébe...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -