Katedrálisok
KATEDRÁLISOK
Kifáradt lélekkel kapaszkodunk a falon
Néhányan fennmaradnak, néhányan lezuhanunk
Az alkoholtól meggyengült karok
Eleresztik a zavaros holnapot
Katedrálisok! Azok kellenének.
Égig érő óriás menedékek
De nem kőből, téglából, palából,
Épüljön belülről, fenséges magányból
Hajószárnya legyen baráti üzenet
Altemploma szülői szeretet
Tornyait, csipkéit a képzelet szülje
S hagyjuk hogy mindezt a szerelem átszője
Válasszunk új királyt, új hitet, papot
Cseréljük a húnyó vezércsillagot
Felelem, ha kérded: hát ez mi a kórság?
Ül szelíd trónján a szépség és a jóság
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
