Magány
Járja még féktelen táncát,
Bomladozó, szűzi románcát,
Felkavaró, társtalan nászát,
Egymagában a kába Magány.
Víg maszkja elfedi arcát,
Kriptaszagú, gyötrődő árnyát,
Botladozó, vad, síri táncát,
Egyre járja a fáradt Magány.
Hajnali fátyol ég peremén,
Megtöri majd ámokfutását,
Vágyakozó, tébolyult nászát,
S elpihen ő a Sors küszöbén...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.