Requiem egy telefonhoz

még egy utolsót villogott,
látjátok hát ügyfeleim,
itt hagyott, végleg eldobott
s nem kímélem bús szemeim...
honnan anya szólt pár napja,
azt most a csend betakarja
most néma, árva, hallgatag,
rab benne minden régi hang,
a megbeszélés, tárgyalás,
a közbe-közbe ásítás,
a régi barát, a mostani
(ide mit írna Varró Dani?)

sosemvolt sírja dísze lesz
ezer szerelmes esemes...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.