Zokogó

Probléma van problémának hátán
A fellegek egyre tornyosulnak
Mint sötét idők ígérete
Tiszta egemre ráborulnak

Fenyegető árnyékok
Egyre-másra születnek
Már nem verődik madárdal
Lelkes, víg trilla fülemnek

Elcsendesült most minden
Várakozás... Vihar elötti csend
Bár hangjuk még nem ért ide
Már villámok cikáznak odafent

Készen már a terep
Mire elér a zivatar
A folytogató csend
Már könyörtelen betakar

Sír, zokog most az ég
Időnként fájdalmasan kiált
De senki sem kérdi
Tőle meg: Mond el hát, hogy mi bánt?

Kopognak könnyei
S csak egy-egy villanásnyit
Látni az éjjelen

Zuhog az eső
S az élet egy sóhajnyi
Amíg elillan

A vihar pedig csak jő
Egyre csapdos, szüntelen
Vihar után mi megmarad
Üszkös rom... tar...dísztelen

(2006. jan. 9.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.