átnézett polc
fiók
kitámasztott szögletek
a felkarcolt tapétán
a folt
egy pókba zárt sóhajtás
lehet
úgy ülsz
a szemed visszahúz
egy tányér
rajt’ halotti maszk
a szájszegletben rég lehunyt
arcátlanul szelíd
grimasz
zárt ajtón sistergő szél
az üveg
gyomrában kő
a hallgatás
kivágódik
és meglapul
a kőbe fojtott
soha más
nem értem
persze érteném
ha láthatnám arcod teljesen
de így csak ez
e költemény
lebeg közöttünk
kedvesem
