A magányos koldus

Egy magányos koldus,
Az utca bús szegletén,
Lehajtott fejjel,
Alamizsnát remél.

Cipellők koppannak,
Tarka-vidáman,
Meg-megcsörren a pénz,
Kopott kalapjában.

Sosem szól, sosem kér,
Szürke kövek őre,
Büszke alázattal,
Néz az elmenőkre.

Egy megfáradt koldus,
Alant, út porában,
Koldus-fohászt rebeg,
Tétován, magában.

Csüggedt, kócos haját,
Szellő barázdálja,
S hajdan-volt álmait,
Rongyokba takarja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.