Belülrõl jövet kifelé (Elefántcsonttorony)

rettegés
csupasz kontúrok remegése
az elefántcsonttorony meggyúrt fala: testem
combom Testem nyakam testem Bal Arcom
testem Lábam és hirtelen az orrom és
szemem Előbb A Fogak csak aztán a Szám
Előbb a Csont csak aztán a Jéghártya-Bőr

én kimenekültem, kijutottam,
-zuhantam, -buktam

különös fények közt
szótlan tanu
mikor Kiléptem éppen mikor Kijutottam
mintha lett volna CÉL
ok-okozat és EREDENDŐSÉG

én kikerültem, -menekültem,
-zuhantam, -buktam

nem mintha vártam volna
magamba zárulás volt
az Idő az Idő az Idő
a fény hevült majd rámolvadt
tengerek habzsoták lágy részeimet
és testem néhol egészen semmi volt
ott volt a lég
a talajtól elszakíttatott felszín
s olykor egy felhő csimpaszkodott
az átlátszóságba
vagy egy
villám
mely utolért egy hirtelen fát
vagy egy várt vadat
egy villám
de aztán igéim elé igekötő került: KI…
ez lett:     ide került: Ki…

kerültem, -jutottam, -zuhantam, -buktam






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Összkonform (Budapest, 1993)
Kiadó: Katalizátor Iroda