Érzések rablánca
Szabad csak ugy lehetek ha elveszek
De elveszni szabadon egyedül nem merek
Muszály, h legyen aki vigyáz rám
Akire az egész létemet rábiznám
"Tudod milyen érzés ez nekem?
Ha rabságnak kínját szenvedem?"
Lemerülni hideg, jeges mély vízbe
Elrejteni érzelmeimet távoli rétre
Lángolni hideg víznek mélyén
Elmerengni a mivoltomnak miértjén
Kiszáradni, szomjazni egy pohár melett
Melyett vízzel a keserű élet telitett
Látni téged, érezni és hallani
De távolságodat el nem érni?
Lángoló jégeső marja arcomat
Az elhaló rózsa sírja bánatomat
"Te nem érzed milyen ez nekem
Ha érzelmeim teljesen elfedem?"
Lángoló pokolban jéggé fagyni
És zajos csöndben semmit sem hallani
Napnak sötét világában semmit nem látni
Kisértetként az árnyékban élni?
Két lehetőség áll most előttem
Mindkettő hideg jeges verem:
Vagy nem leszek szabad sosem
Vagy egyedül örökre elveszem
És nem lesz velem senki sem
Csak az árnyékom megy melettem
Nem tudom milyen lesz megfulladni
És egyedül szabadon élni
Nem tudom milyen lesz vacogva égni
Nem akarok mást csak feledni!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.