Zsabadulás + fordítás


Ez a teremtőke, mintadarabolnak és bambuszkálnak az óceánba.
Mi valyon, mit csinálunk majd ivaron?
Haldoklócára feküdvelem vagy,
Énekelnekemlőd boldoguláskálok a létbendőben.

Élek! Kiáll(t)ok az erkéj(ly)repülvelem egy madár.
A szívembe váj, gerincem roppant erejével.
Figyelem! Ahogy néznek én is látok rátok!
Mozognak a számok, kivet magából, aztán learat.

Gyarló gyertya. Ég, de monstrál. Kutyafuttában dirigáll, de rogáll.
Tolsz Toy a kedvenc játékom. Ágostonhalnak képzeli magát. - Tegezhet.
köszönőmön ma szebb a ruha mint bármikor. Képzeletember vigyáz, ma rám un, dorodva gondolok rá.
Ez nem piskóta, mondja lekvár! Ténylegesen kitakaratod ellenérepült rád a gólya? – Kié?

- Bolondozol Kobold!? Te generációs problémáidba fulladva, vagy nem.
- Lehet! De legalább átgondoltamtamtamot verem, csak ne legyen bene túl sötét.
- Nem hiszek, neked den találkozzunk magunkra zoknit.
- A lábunk ne fázzon, ha már a jég revolúció átlátszó rózsát fagyaszt a kemény tetemre.
- a tiedre…?
- az enyémre.
- Önző vagy!
- Pedig mennyivel jobb lenne kecses őznőnek születni, de nekem csak az önzés maradt.
- Őzike! A szívem rádió aktív.
- Miért?
- Mert meghasadt és reakcióba lépett az agyammal. Mindjárt robbanok, lesz szép nagy gomba. A világ jól lakik majd vele, csak ne lenne utána azaz átütő égett hús szag, meg annyi tetem.
- Nem tettél te semmit. Képtelen vagy a látástól vakulásig odaadandó alkalommá degradálódni.
- Az látod lehet. Őzike!
- Igen?
- Beléd szerettem.
- Belém?
- Igazából abba aki leszel.
- Na de mikor?
- Lehet hogy soha.
- De akkor mibe szerettél bele.
- Az esélybe, hogy egyszer az leszel akivé válhatsz.
- Optimális esetben ez mikor következik be?
- Ez rajtad múlik.
- De te mégis szeretsz?
- Nem téged, igazából a jövőt szeretem, azt amikor az leszel amit látok benned.
- De mit látsz bennem?
- Magamat…





fordítás



Ez a teremtés tőkéje.  
Belőle mintákat darabolnak,
majd mint egy bambuszág,
úszunk a magzatvízből kifelé.
Haldoklunk a lócán, még velem vagy,
de mindenki egyedül marad.

Emlékeimben áskálok,
s mi boldogít az anyatej íze,
s egy régi altató,
melyet magzatként
hallottam anyám hasában…

…élek! Kiáltok az erkélyre kiállva.
A kéjes megdöbbenésben madárrá változom.
egy pillanatnyi őszinte hitért cserébe,
a tollak helyett törött szív és gerinc a juss.

Mindenki rám tekint. S
hiú remény, hogy én nem látlak bennetek.
Már megint igaza lett valakinek,
de a kódrendszer megfejtése
nem kecsegtet a boldogsággal.

A temetésen a gyertya is bűnös.
Ég, mert bizonyít. de zavar,
hogy hatalma van.
Tolsztoj tévedett.
Játszom a gondolattal, de hibás.

a többi csak egy álombéli randevú-vízió magával a szerelemmel…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Zsabadulás