Mint...

Mint fa, minek nincsen koronája
s epedve várja az újszülött tavaszt.
Mint a nép kinek nincsen királya,
ki a pompával megvigasztalja azt.

Mint a cserepesre száradt folyó,
mely esőért esd, hogy medrét töltse fel.
Mint a tiszta lélekből fakadó szó,
minek álma: hangosan hangozzon el.

Mint az örökké dúló vihar,
mi édes szellő szeretne lenni.
Mint a ritkán fellobbanó szív,
ami csak egyszer akar szeretni.

S míg keresi szerelme tárgyát,
megleli végre lelki nyugalmát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -