Izzadt


Almafán ingatott kötött gyapjú testfedő
esőben szárad, karcsú felhőfüggöny alatt.
Nyelvét nyeli le a füleit tekercselő,
miután egy sötét rózsabokorba  szaladt.

Szikkadt csókok itatják még az izzadt testét.
Oázisként csillognak a véres szemébe.
Lecsukódó szemei keresték az estét,
de a látomás szolgái álltak elébe.

Törött üvegdarabok közt térdel egyedül,
és a bokorban vágyik a lágy cinkeszóra.
De rózsái sorba rendeződnek  remekül
s söprik ki a törmeléket a véres hóra.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.