Sóhajok
Koppan a csönd.
Egy halk sóhaj csupán,
mi csendül, s elhal,
Minden a porba hull.
Meghűlt világ,
árnyék és fény táncol körbe,
s egy halk sóhajjal hull az öröklétbe
az, ami egykor fájt.
Még egy tévedés...
Játék, s mi nem hittük, hogy nyerünk,
hogy minden lépéssel tévedünk,
De egy halk sóhajtól még visszatér hitünk.
Borzongás és szép szavak,
s hirtelen a kételyek meginganak.
Keselyű ül a tér falán,
Ő is a halált várja talán...
Egy utolsó sóhaj még elhagyja ajkát,
s csendül az ormon egy ősi dal.
Biztos a vágy, s röpül az élet,
Átveszi helyét a hideg halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.