Örökkévalóság
Az ezer szó, mit hiába mondtam el
Soha nem figyeltél, talán menekültél.
Mi elől? Ez a reszketés, ami elől én is:
A borzalmas ébredés, a magányos szintézis.
Akkor áldottam, mit most átkozok.
A félelem, mely mindig megtalál
Az úton, a csillagokon átrobog.
De hiába minden, a vágy még mindig visszafog.
De nem álom az élet, nem menekülhetek!
Felvághatom az ereim és lenyelem a mérget.
Hiába ez is, mint az összes kimondott szó:
Szerelmünk, mely már elveszett, örökkévaló.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
