Dialógus
Tiltott sziget tiltott gyümölcsét kóstolgatod,
Míg egy zord napon zord atyád
Dörgedezik majd odaföntről:
„Almámat sose kóstold, íze maradandóbb
Mint lábad nyoma hűs anyaföldben
S a jutalmad lészen, hogy kirekesztlek kegyeimből
S csókolgasd ama némbernek a száját
És minden csókjában a halált harapod!”
Mégis ízesebb néked ez, mint az az együgyű
Élet gondok apró élvezete, sóhaja nélkül.
Bőségszaru egyszer, máskor a zápor lábad csupaszán
Sziszegi az ítélet hagyatékát.
2001. nov. 19.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
