A rigó álma

Messzi távoli mezőn egy vén eperfa áll
Rajta ül egy kis rigó, kedvesére vár
Elrepült ő messzi földre, elvitte a szél
De a rigó álmaiban mindig visszatér

Látja, ahogy szárnyát csapva közeleg felé
Ő pedig rugaszkodva repül ki elé
Szívében emlékek hada vadul tör elő
S ekkor eszmél a vén maga: még egy esztendő

Fejét rázva veszi észre, elkalandozott
Gondolati messzi égen, büszkén imbolyog
Már azt se tudja mi való, mi a rút, a szép
Álmaiban keresi a mindenség kegyét

Hogy egyszer ne csak képzelete játsszon ő vele
Hanem tényleg előtűnjék drága élete
S akkor ott álljék előtte, pompás valóban
Télen, nyáron, ősszel, virágtakaróban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.