Remény

Sötétség mardossa szívem,
Fájdalom szaggatja lelkem.
Keresem a fényt,
Mely nyújt még némi reményt,

De nem találom, s fázom
Hideg éjszakán, mikor magányosan ázom
Az átkozott esőben.
S zakatol a fejem Tőled.

Cikáznak agyamban a gondolatok,
Boldog órák, pillanatok,
Melyek már a múlté, mégis
Magammal viszem, s hiszem,

Hogy egyszer újra átélem,
S többé nem kell félnem.
Nem engedsz el többé,
S engem szeretsz örökké.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.