Gregorián

                                       "Hírdetem minden csodás tettedet:
                                        örvendezem és ujjongok benned:
                                         zsoltárt zengek a Te nevednek, Felséges"


Aranyarcod szemem királyvizébe mártom,
itt a Márton hegyen, Pannónia-halmán,
a tornyokig ömlő levendulacsöndben.
Nemcsak a töredelem, a véghetetlen
magány hozott ide, halállal kitömött élőt,
Ismeretlen Istenem.
Lélegzetünk égig érő haragkötél,
ünnepre hívó énekekkel,
sóhajainkból fecskekönnyű greorián száll,
ellobban a Napban:


Narrabo ómnia mirabília tua:
laetabor et exultabo in te:
psallam nómini tuo Altíssime.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: H.M.F.,
Kötetben: Minótaurosz sír (Budapest, 2005)
Kiadó: Accordia