Minótaurosz sír
A melleidből kinövő oroszlánkarmok,
ágyékodból a pálmaerdők,
vállaid hócsúcsai,
hasad, honnam pampák zenéje,
távoli lódobogás hallatszik,
hátad felhőkbe törő fennsíkja,
hol annyiszor elvesztem
csigolyaösvényen,
tengerzöld szemed viharokba,
napderűbe temetett titkai,
kezed jászolmelege,
kislányos nagyasszony arcod,
vízeséskarod csípőd szikláin,
telehold homlokod, űrsötét hajad,
mind-mind jelzőtűz, hogy
labirintusomból kitaláljak hozzád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Minótaurosz sír (Budapest, 2005)
Kiadó: Accordia