Depis napon

Mikor apró üveggyöngyét meglelte,
szeme csillant, s te elvetted,
kezed lendült, élvezted
Mit ártott ő neked?

A golyó csak száll, messze száll,
kicsilány csak vár, egyre vár,
mikor lehet kincse ismét övé?
de a gyöngyöt a messzeség eltöré.


Ő volt egyetlen barátja,
kinek elmondta mi bántja,
kivel lehetett nevetni,
aki megtanította szeretni.


S most törni-zúzni kedve lenne,
tehetetlen, vihar dúl benne
de hulláma a felszínt nem éri,
pici lelkét belülről emészti.


Csak ül, néz maga elé,
üveggyöngyét tenné maga mellé,
nyúl érte, de már nincs ott
a Világon a legdrágább Kincs volt.


Ádáz gyilkosok serege,
mit tenne ő most veletek?
megölne titeket mind egy szálig,
idáig fajultak a dolgok máris.


Kicsilány esőben sétál,
megszokta rég már,
hogy könnye így nem látszik,
minden cseppje az esővel játszik.


Nagyon jól tudta a kis buta,
ő volt  ki neki mutatta,
mikor kell lépni,
hogy az úton épségben át tudj érni.


Most nincs vele, ki
kezet olyan jól melegít,
s a széltől is óv, szeret,
bárcsak ott lenne a hülyegyerek.


Kicsi lába óriásit lép,
csikordul a fék, mindenki néz,
mosolyog, látja kicsi Kincsét,
"Boldogan hagylak itt Földi lét!"





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.