Vége

Kicsilány ül, lábát lóbálja,
még szereti, de már hiába,
mindennek vége, ez egyszer tényleg,
elengedi a kezét végleg,
s a nap sugara,
már nem ugyanaz,
az ég most sötét és rideg,
annyira szerette, de minek?
ha ilyen könnyen elengedi kicsi kezét,
s nem simogatja többé pici fejét,
nem fog neki énekelni többé,
lelkét ezzel pici darabokra töré,
keze ezentúl mindig hideg lesz,
hiába jön a meleg kikelet,
keze örökké hideg marad,
s többé Dunakeszire sem szalad,
éli béna kis életét,
e sorokkal búcsúzom tőled én.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.