Nem


Nem téged siratlak
Ki kiátkoztad belőlem az éhséget
Ki elűzted belőlem az álmokat,
Ki önkényes foglalója
lettél dobogásomnak
És vézna vágyaimból
a magad máglya tüzét raktad
vessző örömeimből havad seperni
Seprőt kötöttél belőlem magadnak,
Én földarcodra mint az ágnak
Csermely levélzuhanása hulltam
Takartad önzőséged,
Bújva szégyenedtől,
hogy bennem magad akartad
Mindig úgy vágytam karodba
Mint hal tapad sirálykaromnak
Kiakartalak tölteni,
Jól lakatni a magam nincsével
Lelkem fabatkányi kincsével
Belőled, tőled rabolt és koldult
Boldogságommal,
Nem téged siratlak,
Nem téged akarlak
Csak a magammal több téged,
És tőled több magamat,
Nem engem siratsz,
Nem engem akarsz,
Csak a velem több téged,
És tőled több engemet,
Jajj ki kit sirat
Jajj ki kit akar
Én nem téged siratlak
Én nem téged akarlak
Te nem engem siratsz
Te nem engem akarsz
Ő nem minket sirat
Ő nem minket akar
Csak a tőlünk több magát
És a tőle több magunkat…..Ők;-
Míg emlőinkből kifogy az ember,
Majd méheinkből a kitagadottak, kitagadnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.