Állomási sikoly

Az állomáso ülve,
azon tűnődve,
Miért vagyok én,
mindenki csak néz.
Üres szemek,
üres gondolatok kavarognak fejükben.
Értelmetlenek, bolondok,
mint a gondolatok.
Látnak amit látnak,
Néznek a vak világba.
Férgek.
Kik eszük után ha van,
néznek s néznek.

Engem a hideg ráz.
Undorodom tőlük. Mind patkány.
Szemeiket nem veszik le rólam
Remegek, s félelmem elfolytom egy belső sikollyal.

Fáradt vagyok s álmos.
S amit én gondolok: Mind hitványok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.