Csendes öregúr

                                                               Rippl-Rónai: " Piacsek bácsi babákkal" c.
                                                               festményéhez.


Piacsek bácsi nagyon félt a póktól,
s sötét szobákba járt be egyedül.
A gondolatain ilyenkor szürke
bolyhok remegtek. Susogtak belül.

Nagy szárnyakért suhantak szét a székek,
hogy benyitott, s a szoba anyagát
érintette. El is szédült a teste,
babákkal rakta körül önmagát.

Gubbaszkodott közöttük, mint a forrás,
mely két szikla közt pihen valahol.
S ha elfáradt, fakó fantáziáját
itatta meg csendes pipáiból.

Végül nyers szag párolgott át a konyha
kitáruló fa-ajtaja felől,
s gyerekek értek le az emeletről
a lakás zsúfolt rétegeiből.

Felállt, s kiment a szunnyadozó szélbe,
kihurcolva magánya nagy körét,
nem sajnálta puha dajka-szobáját,
csak a babákon húzta át szemét.

Körülrepkedték zizegő bogárkák,
kis méhek és a vastagabb legyek.
ő tudta, hogy benn törött szavak várják,
ránézett még egy pókra, s nevetett.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.