Ma Füst Milán vagyok, egy nagy, rozoga város,
ahol máskor élek, ma az vagyok.
Minden ötödik sarkon lecsaphat valami
korhadt. Hortenzia nénik a függönyök mögött.
Ma egy nagy rongy van a városra dobva,
süket tőle az utca mint egy rádióstúdió,
és mindig a sarkon túlról vélem hallani a dobot.
Holnap már embert kerülök, holnapután meghalok.
