Bolondos társadalom

Pöttyök a falon.
Szakadt, piros nadrág.
A költészet oly magasztos terhe alatt,
Ki ama galád, ki meg nem részegül?

Kalap a kobakon.
Szétszórt, szennyes zoknik.
Oh, drága toll, ajánlom, siess,
Siess, hogy utolérj, hisz már itt sem vagyok!

Kupak a fogak közt.
Bús, fonnyadó virágok.
Mondd, te szentelt egyszerű lélek:
Nem vonz elvetemült balgaságom?

Kapkodó, száraz csókok.
Én és a három kávéfolt.
Ki nem érzett ily keserűen bódító ízt,
Nem tudja: milyen őrült, milyen csodás
Ez a bolondos társadalom!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.