Héven

egy másnapos ölelés víziója
harmadik nap, aztán megálló,
utasok szállnak a hévre,
egy buszt előzünk
baj, hogy három közös évünknél,
tegnap egy évtizeddel
idegenebb voltál
sípol az orrom a takonytól,
azt hittem fékezünk
(csak a tél)
az út mellett beszántott gazföldek
nyúlnak el-  földgyaluk dolga,
mint néző:
csak gyerekorom legóvilága
készül itt,
elhagyjuk ezt is
kertes házak felé gördül
a helyi érdek
zöldel a fű, faluszagokat generál
a feltételes reflex
bárány fut ki egy betonakolból.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.