Ne hidd, hogy nincs visszaút
Ha időben ébredsz
S kősziklányi az erőd
A visszalépéshez
Tűzfolyók lánghullámán
Át a jégverésig
Összekaszaboltan is
A keserves égig
Tudd, hogy mindig van remény
Hisz ilyen az ember
Konokul megküzd azért
Ami lehetetlen
Vad ösvények közt vágtat
Még belátja: téved
Széthullnak kezéből az
Eltékozolt évek
S elhagyja elárvultan
Mindazt, mi félre vitt
Üveggyöngyök összetört
Bús könnyfüzéreit
