Ábránd
Ha a gépeket látom szállni az égen ,
Elszomorodom ,hogy miért vagyok itt lenn.
Mikor a magasság , a veszély vonzó , merész vágyakozással tölt el.
Nekem csak akarnom kell és képzeletben szállok repülök mint a gépmadarak. S ha tehetem akkor nem is látom , amit csak álomként hiszem , tudom , élem át .
Szétszort gondolatok között sodródom .
Van -e a repülésnél ma jobb dolgom ? Vagy csak siklok az égen élvezve a szellő légy ölelését ? Bízva bízom a légben. Szállnék úgy is , ha csak a mérhetetlen idő ad korlátokat a repüléshez.
De csitt !
A pillanat elmúlik , elillan a repülésnek vége és újra a földi gondok között találom magam .Elmúlt az érzés a kis ábránd , de az életem így is halad csendben tovább.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
