Lázadók

A földrajz tankönyv felett görnyedek.
Most jöttem vissza. (Lementem teáért.)
Itt hűl az asztalomon. Békésen.
Amint leültem, meggyújtottam a
vaníliás gyertyát. Megnyugtat.
Ez a törékeny csönd viszont…
Bánatomat evésbe fojtom,
Az öröm meg késő félben van.
Haragszom rá, érted?
Most tollammal ráütöttem
a bögrére. Az a magas,
kis szerény hang…tudom,
tudom…az is figyelmeztetés.
Az óra szánalmas ketyegése...
A gyertya… ez a fojtó csend…!
…mind csak rám kiált. Ordít.
Valamit tenni kéne!
Már a teám is kihűlt.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.