Remetekereszt

REMETEKERESZT



— „Oda vagy ragadva.
                                          Zúgj, zakatolj, sodorj el! – hiába
(a levegőbe repülő nyíl is, tudod, beleáll mozgó magába)
bele vagy ragadva magadba, ebbe a csurom ragacsba:
bennem vagy – tebenned vagyok én magamra maradva.”

— „Szétszór és összegyűjt
       jön–megy a sodrom a sodrás
ahogy az állomás a peron jön a gyorsvonat sodorlak át s
mikor elzúg melletted a vastaps vigyázz
         magadra:

                    vess
orcámra s szép hajamra, rám-ragadt fehér husomra,
tenyerem sok vonalára: póznára, vágányra, világra
– kezem-arcom árkaiba szétguruló öröködre
(ki csak magamat öröklöm magam sodrában örökre) –

Vess keresztet mindenedre”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.