Ha sírni tudnék...

Ha sírni tudnék…

Irigylém azt a sok embert,
Kinek könny, jön, ha kell!
Bármily apró fájdalom,
Csak sír, sír, ha kell!

Irigylém a kisded gyermeket,
Ki ha akar, sír majd felesel!
Ki minden percben könnyet ejthet,
S csak sír, sír, ha kell!

Irigylém a szerelmest,
Ki szón is csak sír, ha kell!
S minden apró könnycsepp,
Jön, jön, ha kell!

Irigylém az őszülőt,
Kinek szemeit már pára fedi!
Könnyezhet mindig, mindenen:
S sírhat, sírhat, ha kell!

Irigylém a halottat,
Kinek sírni soha nem kell!
Hűlt arcán könny nincs,
De sírhatna, ha kell!

Irigylém a festőt,
A festményt, ki sír, ha kell!
Ki mozdulatlan fájdalmában
Is csak sír, sír, ha kell!

Irigylém a szobrászt,
A szobrot, ki ha élne,
Könnye arcán gördülhetne,
S csak sírna, sírna, he kell!

Irigylém a költőket,
S a verset, mely könnytől vizes!
Bármit ír, mond, csinál:
Sír, sír, sír, ha kell!


Irigylém a színészt,
Ki csak játszik érzelmekkel!
Bármikor, bármiért, bárhogyan,
Csak sír, sír, ha kell.

Hát segíts rajtam Isten!
Szemeim akár a sivatag!
Én úgy szeretnék könnyeket…
S csak sírni, sírni, ha KELL!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.