S Csönd

S Csönd

Mindenki dühös valamiért.
Vagy valakire?
S ahogy a vaskos, forró könnycsepp
galádul égetve arcod fut lejjebb és lejjebb…
… úgy a düh is érlelődik majd csak a fájdalom marad.
A teljes üresség.
Amikor a költő kezéből kiesik a toll,
valamiért a szél is lenyugszik. Érzi.
Majd tiltakozásképp pusztító viharral
ver minket, de hiába.
Csak csönd marad.
Vihar… csönd… vihar… csönd…
Már megint szól az a harang.
Folyton meghúzzák. Temetés?
Akkor is csak a foszladó hulla marad
az egyetlen maradandó dolog. A harang,
A Harang is elcsöndesül egyszer, s csak
fülünk csengésében él még egy lélegzetnyit tovább:
„Ding… dong… ding… dong…”
S Csönd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.