lágy zongorahangok
és benne a futás
a csepergő
majd zuhogó nyári zápor
a sikongásba tördelt nevetés
és
a gyötrődés
hogy ránk borul a sátor
s a fény ahogy
bár nem is tudni honnan
de ott volt
a blúzon átragyogni látszott
ki hiszi el
te sem
színaranyból
fontak körém
a máig tartó álmok
