Nappali álmok

Soha nem leszel már
S tán utoljára láthatlak.
Ha soha nem látlak már
Nézz szemembe,
S távozz az emlékeimmel
A szerelmemmel
S a szíveddel.

Nappali bánatom
Nem gyógyítja
Bor s már senki.
Az első lány ki
Megérintette szívem
S ne dobja el oly hamar!

Borús tekintetem álmodozik
S nincs helyén gondolatom
S nincs helyén semmi.

Látni szeretnélek,
S szívem s lelkem boldog lehet
Ezen pillanatokban
S álmom teljesül.

Íme itt vagy,
Áldott legyen minden perc
Amíg csak láthatlak.
Bús lelkem halálra fázott
S miért álmodom ezt az átkozott
S reménykedett világot?
Szívemben megtört szerelem
S név mely beírtam agyamba s lelkembe.
Rút világ s átkozott szerelem.
Soha nem leszel már
S tán utoljára,
Mosolyogj, mert mosolyogni fáj.
Szemed melyet minden álmomban
Látok, sose ébressz fel.
Nappalaim, estéim és álmaim
Fájnak.
Ezek enyémek
S miért csak ezek?
Itt vagy te,
S álmodok.
Ezek enyémek
S gondolatodat nem tudom
S nem érzem
S ha nincs szerelemed
Mely szerethetne
Közelebb, közelebb.
S utad végtelenbe merül,
Életem végtelenül fáj.
Közelebb.
Ez volt a szerelem?
Ez?
Ez voltam én?
S te?
Merre voltál, s mit éreztél?
Semmit és utad végtelenbe merül.
S életem folytatódik
A reménnyel
A szerelemmel
Veled
Igen veled...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -,
Kötetben: -