zsánn dárk utolsó estéje és tûzhalálának napja

mosolygott a kék ég, s megannyi angyala,
mikor este vitték. megnyírták, hogy haja
ne kaphasson lángra. hogy a tömeg lássa,
miként robban gőzzé izzó szembogara.

emberek és hangyák lepik el a várost.
sört isznak, húst esznek. nyalókát és lángost
zabálnak. s a színes sátor már készen áll!
előétel: cirkusz. főfogás: tűzhalál.

aznap nem lett este. leírták könyvekbe
írnokok, hogy a nap hímlőszín kereke
bent ragadt az égben - míg koszos gyerekek
fürödtek a porban s itták a meleget.

odakint emberzaj, odabent a hideg
toronyban csak ketten. a lány még szendereg.
hajnali hóhérja: hószín öregember.
kezei fülein. dacol a könnyekkel.

egyedül néz félre, amikor a lángok
elnyelik. a tömeg bámul, remeg, tátog.
mindegyik akar egy szenes csontdarabot -
legkegyetlenebbek köztük az angyalok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.