Nótájára
mint sűrű esőben ki bolyong erőtlen
s mindig messzebb tévedne
te akit hitetlen várlak a hidegben
rugdoss már az életbe
mielőtt hegedne szórjál sót sebembe
bárhogy fájna égetne
ha bújsz is meglellek s nem könnyebb nem-lenned
felőlem légy bárhol
ha a csend árnya vagy az ember rádakad
míg céltalan téblábol
éjsűrű erdőbe takarózz felhőbe
nekem nincs az ég távol
(mint vershez a formát alakot tehozzád
az ember így keresgél
önts el engem újból túlvilági kútból
ömlő eső lehetnél
világom átmossad égbolt ha változhat
ideges fény szemerkél)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
