Hajnal van

Hajnal van, úgy öt óra lehet.
Húsomba karmol a szürkefodrú-kikelet.
Malteros melegítőt öltök, felülre két pulcsit,
két vastag zoknit lábamra. Nyakamról virít
a bordó sál, fejemre fekete munkás-sapka kerül.
Odakint kihalt, alumínium-fényben ég minden.
A konyhában kávét melegítek,
vörös, fáradtan égő szemekkel magam elé
bambulok, hallgatom amint forr a fekete lötty.
Csészébe öntöm, érzem tegnap-ízét, gyorsan ledöntöm.
Már idebent is fázom, velem dideregnek az ablakok.
Öt percem van, időközben látom. Öt percnyit még várok.
Úgy érzem, testem új utakat jár, eltévedt.
De nem félek:
a cementes zsák félmázsás, súlya végképp felébreszt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.