Ferencváros

Belélegzed a dunaparti szelet,
nézed a Hévet.
Sárga utcalámpa , fa árnyékát
veti a téglaházra.
Ferencváros. Őszi este.
A piros égbolt alatt,
a festett prolilányok is egészen
széppé lettek.
Elnézed, ahogy terhektől és
csomagoktól nyomottan,
felszállnak egy villamosra.
Harsány színeik alatt,
gyimesi vadkutyákhoz társítanád,
szemükben a kezdeti
kommunizmusból fásult űröket.
Hajlassz rá, hogy hidd, az általad
egykor annyira keresett
folytonos,magyar sorsot láttad,
ahonann-milyen régóta is-
egy centivel se feljebb.
Talán nem épp ettől, hogy ettől folytonos?








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.