Modell
áll a fürdőszoba tükre előtt,
manökenalkat. úgy határozott, hogy
vörös haját ma kettéfésüli,
de mégis kétségek merülnek fel
benne, vajon jól áll-e majd neki
a furcsa, félelmes szimmetria.
döntenie végül is egyedül kell,
fullasztó és száraz a nyári este,
s ő teljesen magára utalt benne.
a választék fehér csíkját szemléli
a tükörben, szemlélete szerint
választaná magát külön a rossztól,
de a modora önmaga előtt is túl
választékosnak tetszik. úszhatná
meg bárcsak ezt az estét. szomjúságán
lehetne bárcsak úrrá.
vajon mit nyit meg benne a tudat,
hogy a csapokat réges-rég elzárták,
és ami ebben a helyzetben vízzé
válhat, csak orrának eleredő
vére lehet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
