amikor még

jó volt. akkor még boldognak szerettél.
hogy vers? a vers néma, nincs hangja.
arcok nem mosolyognak vissza.
elfordul. nagyon szeretlek, mondanám neki is
elvesztettem a pillanatot. az idő más napokat jósol.
arcokba visszatér, ami a múlt. azok az arcok.
helyettem mindig mások beszélnek.
nekem a magyrázkodás is későn.
kapaszkodnék mint testvérbe, mindkettőbe.
hajszál választ el, nem adatik.
ülök, odajön, képzelem odahívom, békítően érintem karját, mint aki már csak távolból.
ő áll, szembe, várva mi lesz, két karral asztalnak kissé előredőlve
mint aki még épp, de már.
és csak annyit mondok, szemébe,
sajnálom ami történt.
mondanám még, boldog vagyok hogy te boldog.
de túl kell élnünk. nem veszíthetjük el
ami egyszer megvolt.
igazából nem is tudom mi történt.
a többit sem, mi volt.
nem emlékszem hogy valakit ennyire szerettem.
nem érti. olykor elfordul egy-egy fej
hol rontottad el?
szem nem csillog vissza.
jó volt, amikor még boldognak szerettél.
amikor még boldog.
ma? te tudod?
miért akar halottnak.
volt valami más, valami tiszta
születőben.
s hogy ma? van-e innen vissza.
nincs mosolyom, és már nem is vagyok én.
mit mondhatnék?
engem nem engednek keresztül.
halványodnak a fények,
szeretettel szerettem volna.
a valóság bennem ragadt.
kit érdekel? átestünk néhány szakadékon.
mesélhetnék, de ők sem tudnak.
én is már túl.
volt az a lány, aki már nincs. sorsa bele volt írva.
hogy vers? a vers néma. nincs hangja.
hogy nincs erőd. hogy kifogytál.
mindig attól féltél, eljön a pillanat.
és addig, hogy elvittek téged is.
nem szóltál, mára már hangod is ottmaradt.
ha akarsz is, nincs.
döntenek. nyílik-e menny, vagy pokol.
mindenki beszél körülötted.
semmi nem változott akkorról.
kiabálva írsz. bocsánat elvétettem, hiába írsz.
beszélni nem beszélhetsz.
olyan mint álom. semmi nem ér.
rögzíted, mégsem lehet kézbe venni.
elszámolhatsz vele, pihenni kéne, aludni.
hallottam nem lehet.
ha megállom, nem írok, túléltem?
nincs másik út, most is elmaradtál.
talán csak most földet érni
nem kéne arcokból olvasni
mikor voltál boldog? nem emlékszel
én is ettől féltem.
tudtam ha egyszer mégis, vége.
nekem nem lehet azt úgy ahogy másnak.
csend átúszik, elföldel.
most amikor csak barátokat reméltem,
magamra értem.
szeretet elvesztése több, mint szerelem.
törődés, figyelem.

szerettem mint barátot, testvért,
szerelemre bár nincs körülmény,
leírni azért még le lehet.
ha elfordul is,
elfordulsz titkommal,
hallgatásom nélkülem.

szeretet szerelem egyre megy. egy magból.
átalakul, növény lesz.
gondozom.
nem szereti a napot, árnyék kell. későn veszem észre.


07 10 19






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.