Búcsúzni jöttem



   Megpróbálom elmondani, ki vagyok,
       végül is erről szól az egész élet,
        ha egymás szemébe néznénk,
          hegyeket tudnánk mozgatni,
            de te elkapod a tekinteted,
                 s nem látsz belém,
       helyette őrzöd hamis képeidet,
          még el is társalogsz velem,
                 csak én ülök némán,
                s nem veszed észre
  milyen világok suhannak el melletted.

                    Búcsúzni jöttem,
         ez alkalommal talán érzed,
             ahogy a vég megragad,
             s utat nyit az időtlenbe,
                     néhány percre
         az leszek neked, aki vagyok
                            most.
                     Én már látlak,
            mindig is láttalak téged,
                    ki ma elbukott.
         Szomorúságom határtalan,
           de ereje áthajt az időkön,
            hol nem láthatsz többé,
               s én örökké eltűnök.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Távoli hegyek önéletrajza (Miskolc, 2007)
Kiadó: szerzõi