Nyárbúcsúztató

Augusztusi pára lebegett
a szunnyadó tó felett.
Az égen lustán mászott föl a Hold,
mintha nem is érdekelné őt a világ.
A fekete vízben előttem úszott a csönd.
Ujjaimmal tükörkép szádat simogattam mosolyogva.

Aztán hussssss!
Szétrebbent és hullám lett belőle.
Fülemben a szívem zakatol,
hátam mögött a vonat.

Tak-tak-tak-tak-tak.....
Sikoltanak a kerekek áááááá!!!
Vér fröccsen a nyár arcába.

A víz selymébe burkolva ringat,
és a parti fák alól széna-illatot
ciripelnek a tücskök.
Koronáriámra csomót kötött simogató kezed,
hogy ne feledjem el szerelmedet,
amely örökké itt fog zsibogni a bal vállamban.

A közeledő ősz deret lehelt a hajamba.
Még halszagú derengésben lógatom a lábamat,
és szárazra sírt szemmel
bámulok a túvolodó nyár után.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Palócföld, 2003
Kötetben: Palócföld (Salgótarján, 2003)
Kiadó: Balassi Bálint Megyei Könyvtár Salgótarján