Altató

Feküdj le mellém, kedvesem.
Csupa seb a tenyered, aludj.
Szemhéjad mögött már készül
az álom a valóság hazug.

Rád rakom ezt a takarót,
a szemedig húzom, ne láss,
fond össze jól a két karod,
bújj csak közelebb, ne fázz.

Míg beszélek hozzád, kedvesem,
látod, magamat is elaltatom,
a szám szélén fénylő nyugalom
lecsorog csöppnyi bánatom.

Ő tűzoltó lesz vagy katona.
Te nem lettél, szép szemű, ne bánd,
a távolságot sebes marokra,
gyógyulj meg előbb, ne várd.

A fájdalom is aluszik,
földet szórok rád csendesen,
ne félj, a szemhéjam mögött,
te élő maradtál, kedvesem.

2007. szeptember 24.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.