Õsz
Ősz
Hullanak a fákról
az aranyszínű levelek,
őszi táj festi meg
a drága képzetet
Kint lenge szellő fújdogál.
S az esti felhők
könnyeikkel áztatják
a földnek szent sarát
Még tűri szív a
fagy fuvallatát,
s még bírja szem a
fáradt lombok néma hullását;
Hiszen csak egy évszak
egy röpke átmenet,
mellyel, mint néma gyermek
játszik el az ifjú képzelet
Tó partján sétálnak
őszes öregek,
s elnyűtt botjaik alatt,
a sárgult levelek.
Már csak egy-két pár van kint.
S oly nyugodt az est,
s a csöndes parkok padjain,
- mint fáradt csókok ajkakon
az eső megpihen.
K.G.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
