Az illuminátus elõtt

Én adom kezem, s te adod az élet titkát,
mit megtartani nehéz, azért szenvedés jár,
cserepekre hullsz, ha rád teszem a koronát.
Most látod, mindazt mi megkülönböztet már,
a titkod az enyém, azé ki mindent lát,
szolgállak mint testvér, s könyörtelen halál…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Éj és köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi